BARBARA STOLMÁR
HUNGARY
If I had to describe myself simply, I would say: I love sounds above all else, and I also turn to geometric shapes with great love.
During my 34 years, I had the opportunity to experience many events, the live music evenings and parties experienced during my childhood are special experiences.
Excursions, such as the one-week trip to the orphanage of László Batthyány Vakok in 2003, during which we were able to participate in the beatification of László Batthyány Stratthmann in Rome. Or he went on a week-long trip to Transylvania with the Landini band in 2013.
Because life usually offers something bigger and smaller events.
This turned out to be a big mark for both communities, I went to kindergarten and then to school in the children’s home of László Batthyány Vakok, and no matter how I count it, it took more than a decade, since I completed the 8th grade here from the age of 3, and then when I was in high school, which I did in the elementary school and bilingual high school of Szent Benedek, I went back to the dormitory there.
In 2012, I became a member of the Landini group, which consists only of visually impaired people, and 8 years passed in the midst of many events. Even though I remained as I was, the curved sound shadow of life scattered everything, because its main founders, one after the other, – admittedly not very nicely – both passed into the heavenly world.
I have been dealing with sound editing since almost 2007, but with a really high intensity after 2015. Since 2018, I have been working as an audiobook editor at the association of the blind (MVGYOSZ).
Real sculptural art at times, or should we call it sound sculpting? Given that words and letters often have to be cut out and moved elsewhere, for better listening and fewer errors.
And I didn’t even tell you – although it’s probably roughly predictable – that I was born in 1989, and what’s unpredictable is that it was on January 5th. Obviously, I owe my visual impairment to the fact that I managed to give birth before 6 months, and they tried to take care of me in the incubator, according to them, with half the success.
Public music has now given way to quiet background work, and it fills itself with the saving of sound fragments of those who have gone to heaven, and this has also become sound sculpture, this often means placing chords here and there, sometimes with less, with more success.
This is also sweet freedom, even when the tears roll down between a lost voice gap.
Ha egyszerűen kellene jellemezni önmagam, azt mondanám: A hangok mindenek feletti szerelmese, s nagy szeretettel fordulok a geometriai formák felé is.
34 évem alatt sok történést volt módom megélni, különleges élmények a gyermekkorom idején átélt élőzenés estek, bulik.
Kirándulások, mint 2003-ban a Vakok Batthyány László gyermekotthonával tett egyhetes út, mely során részesei lehettünk Batthyány Stratthmann László boldoggá avatásának Rómában. Vagy épp a Landini együttessel tett egy hetes út Erdélyben 2013-ban.
Mert az élet általában nyújt valamit mindenből nagyobb, és kisebb nyommal rendelkező eseményeket.
Mindkét közösségnek ez igen nagy nyomnak bizonyult, a Vakok Batthyány László gyermekotthonában jártam óvodába, majd iskolába is, és ez akárhogy számolom, eltartott túl egy évtizeden, hiszen 3 éves koromtól, egészen általános 8. osztályt is itt végeztem, s azután gimnáziumba járásom idején, melyet a Szent Benedek általános iskola és kéttannyelvű gimnáziumában tettem, oda jártam vissza kollégiumba.
2012-ben lettem tagja a csak látássérültekből álló Landini együttesnek, és 8 év adatott sok féle esemény, történés közepette. Ugyan én maradtam, ahogy voltam, az élet meggörbített hangárnyéka azért szétvetett mindent, hisz a legfőbb alapítói, sorban, – igaz nem túl szépen – mindketten az égi világba léptek át.
Hangszerkesztéssel foglalkozom csaknem 2007 óta, de igazán nagy intenzitással 2015 évet követően. 2018 óta hangoskönyv szerkesztő munkakörben dolgozom a vakok szövetségénél (MVGYOSZ).
Igazi szobrász-művészet időnként, vagy nevezzük hang-szobrászatnak? Tekintve, hogy gyakorta szavakat, – betűket kell kivágni, átilleszteni máshová, a legjobb hallgathatóság, kevesebb hiba érdekében.
S még el sem árultam, – bár talán nagyjából kiszámítható, – hogy 1989-ben születtem, s ami már kiszámíthatatlan, hogy január 5-én. Nyilvánvaló, látássérültségemet köszönhetem a ténynek, hogy 6 hónapra sikerült megszületnem, s az inkubátorban gondoskodni próbálkoztak, ezek szerint felemás sikerrel.
A nyilvános zenélés most helyet adott a csöndes háttérmunkáknak, s az égbe távozottak hangtöredékeinek mentésével megtölti önmagát, és hangszobrászattá vált ez is, ez gyakran jelent akkordok ide-oda helyezésével is, hol kevesebb, több sikerrel.
Édes szabadság ez is, akkor is, mikor a könny gördül le egy eltévesztett hangrés között.
Through the light of sounds
Through the light of your soul’s sounds
always travels
and sometimes hear seconds
through its roaring noise.
He dropped pictures
i often forget
your fast-paced vibration is alive,
and his smile never fades.
A word is born
sometimes in my mind.
Beyond the veil, I am alive with gratitude,
faith gained from a sound image is not broken.
It would be nice to tell someone else:
with tears instead of bitter
loved is worth blessing
trying to sound like a ray of heaven!
You looked at your missing singing picture,
because nothing else could be created for the place.
But you saw it: deep inside
love costs nothing!
Such is the soul,
who can be well, what he doesn’t forget:
the universe of your scattered notes,
its melody beyond words.
Hangok fényén át
Lelked hangok fényén át
utazik mindig,
s néha hallani másodperc
zúgó zaján át.
Szóejtette képeket
én gyakran felejtek,
gyors léptű rezgésed él,
s mosolya nem ereszt.
Jajj szó születik
olykor elmémben.
Fátyolon túl hálám eleven,
hangképből nyert hit meg nem törik.
Jó lenne másnak is mondani:
könnyel is keserv helyett
szeretve érdemes áldani,
igyekvőn égi sugárként szólalni!
Megnézted eltűnt éneklő képedet,
mert a helynek más nem teremhetett.
De láttad: legbelül
semmi tüzébe a szeretet nem kerül!
Ilyen hát a lélek,
ki jól lehet, mit nem felejt:
szétszórt hangjegyed univerzumát,
szavakon túl csendülő dallamát.
I came to say hello
I came with a low-pitched instrument,
to say hello to you
I know my notes can hug me
without words, I can give you a melody.
During your earthly existence; I guess,
hardly anyone will tell
from a declaration of yours, in silence,
whose vocal line-veil is lifted.
The evening with many words was filled with smiles,
soul string is that which can dawn,
flower-flavored G-minor song fragile,
we played in a formal and informal way.
That ringing cobblestone and glasses,
through which I watched you
mirror-sound-scratched corner
it became a vague sound and disordered.
Look at this for me
what remains today is a love that has become speechless,
which plays music for you in my heart.
Can I still wish for life?
An organ leads me to my thoughts,
there is no silence, such power, words,
only last. Highest note on this instrument:
he whispers: let grace shine in you!
Köszönteni jöttem
Halk hangú hangszerrel jöttem,
hogy szótlanul köszöntselek téged,
hisz tudom, hangjegyem ölelhet,
szó nélkül, dallamot adhatok néked.
Földi léted idejében; sejtem,
aligha lesz, ki mesélne
egy kinyilvánítódról, csöndben,
kinek hangsor-fátylad fellebbent.
A sokszavú este mosollyal telt,
lélekhúr az, mely regélhet,
virág ízű g-mol dalt törékenyen,
játszottuk formásan, s szertelen.
Az a zengő térkő, s a szemüveg,
melyen át megnézettelek
tükör-hang-karcolta szegletben
homályos hanggá lett, s rendetlen.
Nézd ezt mégis el nekem,
megmaradt ma szótlanná vált szeretet,
mely neked zenél szívemen.
Tán még kívánhatok életet?
Gondolatomhoz egy orgona elvezet,
nincs, csend, oly erő, szó,
csupán utolsó. Legfensőbb hang e hangszeren:
suttogja: ragyogjon benned a kegyelem!
*Courtesy of Ilona Lakatos
