I was born in Székelyudvarhely (Romania), I spent my childhood in the countryside, the beauty of the landscape that surrounded me, the selfless human love and purity inspired me to live life in a big way. For me, poetry means survival in difficult everyday life. I can say it gives life and motivates. I like to express my soul’s voice in rhyme, to pass on the thoughts that form in me. I think that the more we read and write, the more we feel, and the more feelings touch us, the more humane we bow before the greatness of love. People need words to caress their souls.
Székelyudvarhelyen (Románia) születtem, gyerekkoromat vidéken töltöttem, az engem körülvevő táj szépsége, az önzetlen emberi szeretet és tisztaság tarisznyált fel a nagybetűs életre. Számomra a költészet túlélést jelent a nehéz mindennapokban. Mondhatom éltet és motivál. Szeretem rímmel szólaltatni meg lélekhangomat, tovább adni azokat a gondolatokat, amelyek megfogalmazódnak bennem. Azt gondolom, minél többet olvasunk, írunk, annál többet érzünk, és minél több érzés érint meg, annál emberibben hajolunk meg a szeretet nagysága előtt. Az embereknek szükségük van, hogy szavakkal is megsimogassák a lelküket.
My life’s mission
The meaning of my life, selflessness,
abundance of soul even from poverty,
to give, to always give to others
to fill his treasure as a soul-basket.
Let there be love, joy and peace,
being a calm child and an old man,
love with a bite of bread,
this is my earthly mission.
Életem küldetése
Életem értelme, önzetlenség,
nincstelenből is a lélekbőség,
adni, mindig adakozni másnak
tölteni kincsét lélek-kosárnak.
Legyen szeretet, öröm és béke,
nyugalmas gyermek, és öreg léte,
egy falat kenyér mellé szeretés,
ez számomra a földi küldetés.
At dusk
At dusk, the Sun carries him along
the charm bag of burning passions,
brush over the snout with its ray,
drives the flock of desires to rest.
Distance also hastily pulls him towards him
the blanket strewn with dark stars,
wreathed with shining silver moon lobes
– he fell on his soft bed, a peaceful sleeper.
Alkonyatkor
Alkonyatkor a Nap cipeli magával
izzó szenvedélyek bő bűvölet-zsákját,
ecsetel az ormok fölött sugarával,
terelgeti nyugovóra – vágyak nyáját.
Messzeség is sietve magára húzza
a sötét csillagokkal kivert takarót,
holdkaréj fénylő ezüsttel koszorúzza
– puha vánkosára bukott, békés alvót.
*Courtesy of Ilona Lakatos
