Creative Of The Year – Zsuzsa Doszkocs (Hungary) – {P.L.O.T.S.}

“We honor Creative Zsuzsa Doszkocs, of
Hungary. Despite all odds, this Creative still finds ways to CREATE! She’s a model of inspiration and motivation. We thank and honor you Zsuzsa Doszkocs, for your poetic and artistic contributions to the world of Creativity, across the globe.”

~Maxine A. Moncrieffe aka Maxwanette A Poetess Owner/Founder/Editor-in-chief

Zsuzsa Doszkocs
Hungary

“In every adversity, there is something good to move forward in life towards. One must discern how it enriches the person, what benefits can be gained from it. Setting goals in time is crucial. I am fortunate: there has always been something that has guided my life forward towards spiritual enrichment.”

My life has been filled with pain and sorrow over the past 30 years. Unfortunately, due to my illness, I cannot walk, and my hand can only move from the wrist, relying on a ventilator to breathe. But I haven’t given up! I had to leave my programming job and ventured into the world of amateur painting.

I started painting and drawing over 25 years ago, and since then, art has filled my days. Being confined to my bed has brought forth intriguing deep colors, diverse shapes, and themes in my work. My studio is also my hospital bed, influencing the size of my paintings.

Though my hand can only move from the wrist, I firmly believe that art is not about manual dexterity but the soaring imagination and the joy of creation:

For me, taking a walk means painting a landscape.
Every time I would reach down to pet a dog, I draw one instead.
When I feel homesick and wish to return, I paint Szentendre.

Zsuzsa Doszkocs
Hungary

“Minden rosszban van valami jó, ami felé tovább lehet lépni az életben. Meg kell látni, hogy mi által lesz gazdagabb az ember, mi lesz a haszna belőle. Időben ki kell jelölni a célt. Szerencsés vagyok: mindig volt valami, ami előre, a lelki gazdagodás irányába terelte az életemet.”
Az életem sok fájdalommal, bánattal volt tele az elmúlt 30 évben!
Sajnos a betegségem miatt nem tudok járni, a kezem csak csuklóból mozog és a lélegeztető gép segít abban, hogy levegőhöz jussak. De nem adtam fel! Kénytelen voltam otthagyni a programozói munkámat, és belevágtam az amatőr festészet világába.
Több, mint 25 éve kezdtem el festeni és rajzolni, és azóta az alkotás tölti ki a napjaimat. Az ágyhoz kötöttség érdekes mély színeket, változatos formákat és témákat hozott felszínre. A műtermem, egyben kórházi ágyam, ami befolyásolja a képeim méretét.
Bár a kezem csupán csuklóból mozog, de azt vallom, hogy a rajzolás és festés nem a kézügyesség dolga, hanem a szárnyaló fantáziáé és az alkotás öröméé:
– A séta nálam azt jelenti, hogy festek egy tájképet,
– minden alkalommal, amikor lehajolnék, hogy megsimogassak, egy kutyát rajzolok helyette egyet,
– ha honvágyam van és hazamennék, akkor lefestem Szentendrét.

Poem
Prayer
Waves of troubled water wash over my life.
That’s why sometimes I feel that everything is so hopeless.
I look right, I look left, I’m looking for a way out.
Where can I find a well with a clean spring for my troubles?

Turbulent water waves, calm down a bit.
Let me live before I’m gone for good!
It would be nice to do a lot of nice things and be very happy
Floating on the surface of the water unselfconsciously and cheerfully!

Waves of turbulent water, abundant, unyielding.
They won’t let me unfold before I wither away.
I lived my life in the grim shadow of death.
I find the cure for my problems only in creation.

God, help me through so much trouble and trouble.
At the end of my journey, I will reach the soothing Nirvana!
And as the shell gives a beautiful pearl from the filth.
I can also give of myself, a miracle of clear light!

Budapest, June 2008 22

Fohász

Zavaros víz hullámai sodorják az életem.
Ezért néha úgy érzem, hogy minden oly reménytelen.
Nézek jobbra, nézek balra, keresem a kiutat.
Hol találok bajaimra, tiszta forrású kutat?

Zavaros víz hullámai kicsit csendesedjetek.
Engedjétek, hogy éljek, mielőtt végleg elmegyek!
Jó lenne sok szépet tenni, s nagyon boldognak lenni
A víz felszínén önfeledten, vidáman lebegni!

Zavaros víz hullámai, bőszek, hajthatatlanok.
Nem hagynak kibontakozni, mielőtt elsorvadok.
A halál zord árnyékában éltem én az életem.
A gyógyírt gondjaimra, csak az alkotásban lelem.

Istenem segíts engem, annyi gondon és bajon át.
Utam végén elérjem a megnyugtató Nirvánát!
S ahogy a kagyló a mocsokból gyönyörű gyöngyöt ád.
Én is adhassak magamból, egy tiszta fényű csodát!

Budapest, 2008 jún. 22

A hundred painters, a hundred pictures…

A hundred painters, a hundred pictures,
the hope of a hundred artists.
Whose painting is beautiful?
Who will have the glory?

The topic is huge,
exciting to design!
What should I depict?
What’s trendy tomorrow?

Maybe a dream?
Surreal intoxication?
Maybe abstract?
In which there is no mask?

Or be realistic?
This is ideal!
Still, what lives in my heart..
Make the picture romantic!

Everyone can choose
who is better, who is worse…
And the jury will decide
Which picture is real!

But the opening of the exhibition,
touching for all of us.
On this beautiful holiday,
Every artist rests.

He did what he promised
he gives a piece of his soul,
with all pictures, works,
to be more with a few miracles.

Budapest, Nov. 2017 15

Száz festő, száz képe…

Száz festő, száz képe,
száz művész reménye.
Ki festménye a szép?
Kié lesz a dicsőség?

A téma hatalmas,
tervezni izgalmas!
Mit is ábrázoljak?
Mi a trendi holnap?

Legyen talán egy álom?
Szürreális mámor?
Esetleg absztrakt?
Amelyben nincsen maszlag?

Vagy legyen reális?
Ez aztán ideális!
Mégis, ami szívemben él..
Legyen romantikus a kép!

Mindenki választhat,
ki jobbat, ki rosszabbat…
S a zsűri majd eldönti
Melyik kép az igazi!

De a kiállítás megnyitó,
mindünk számára megható.
Ezen a szép ünnepen,
Minden művész megpihen.

Hisz elvégezte, amit vállalt,
a lelkéből egy darabkát átad,
minden képpel, alkotással,
hogy több legyen egy pár csodával.

Budapest, 2017. nov. 15